♦2. rész

Ledöbbenve álltam az egész osztály előtt. Ennél jobb bemutatkozást nem is tudtam volna produkálni. Tátott szájjal, lefagyva állok a kilenc kérdő tekintete előtt, mint egy szobor. A tanár újra megköszörülte a torkát és feltette az elismételt kérdést.
-Kisasszony! Ha megkérdezhetem, ön kicsoda? -nézett rám kérdőn a fiatal osztályfőnök.
-Öhm...bocsánat! Szabó Alexia vagyok. De csak Alex. -mosolyodtam el halványan.
-Már emlékszem! Te lennél ez új osztálytárs. -derült fel a férfi arca.
-Igen. Én lennék az.
-Rendben van. Foglalj helyet. Van még pár szabad hely. Szó nélkül elindultam az utolsó előtti padba. Egy lány ült ott egyedül abban a padsorban. Volt még egy hely egyel előtte, de ott két fiú ült. Nem mintha bajom lenne a fiúkkal, de szerintem egy kicsit furán vette volna ki magát, ha már rögtön az első napon fiúk mellé ülök be. Értitek, nem?
Mosolyogva néztem rá a kedves lányra. Szó nélkül húzta ki a mellette lévő széket, azzal a szándékkal, hogy foglaljak mellette helyet. Boldogan ültem be mellé. Talán már az első nap barátokra teszek szert?
-Szia. Brigi vagyok. Műkorcsolyás és röpis. És te? -hajolt közel, hogy a tanár ne hallja meg, hogy beszélgetünk.
-Alex. Futó, kézis és röpis. Te is benne vagy a röplabda csapatban?
-Igen. Majd bemutatlak az edzőnek. Nagyon jó fej. -kuncogott fel halkan.
-Ugye nem zavarok?! -kérdezte mosolyogva Bakos tanár úr. Mind a ketten felé kaptuk a fejünket. Nem szerencsés már az első nap felhívni magunkra a figyelmet. Legközelebb majd jobban figyelek.
A két fiú előttünk felénk fordult és húzogatni kezdték a szemöldöküket. Kinyújtottam rájuk a nyelvemet, majd az óra további részeben meghúztuk magunkat Brigivel.

~~~

Ahogy kicsöngettek az első óráról a teremben újra feléledt a nyüzsgés. Mindenki kicsörtetett a teremből. Gyorsan elraktam a jegyzetfüzetemet, majd Brigihez fordultam.
-Nagy gond lenne, ha elkísérnél a szekrényemig? Nem szeretnék eltévedni, de nem tudom pontosan, hogy hol van.
-Persze! Hányas számú?
-119. -néztem meg gyorsan a jegyzeteimben.
-Jujj de szupi! Enyém meg a 200-as. -tapsikolt boldogan. Felálltunk az asztaltól és utolsóként hagytuk el a termet. Amíg a suliboxok felé igyekeztünk Brigi megállás nélkül beszélt. Mindent elmesélt a sulival kapcsolatban,hol vannak a legjobb helyek az épületben, melyik tanár jó fej és melyik nem. Kik a leghelyesebb fiúk a suliban és, hogy melyik lányoktól jobb távol maradni. Helyeselve bólogattam és próbáltam minél több információt elraktározni a későbbiekre.
Megérkezve a boxokhoz, beütöttem a számkombinációt, majd beraktam a kapott könyveimet. Brigi is hasonlóképp tett. Viszont neki belül tele volt ragasztva a szekrénye mindenféle képpel. Csillogó villogó matricákkal, csillagokkal. Teljesen bele zizultam az egészbe. Szemeimet dörzsölve mondtam el neki véleményemet.
-Te még jól látsz?
-Ezt meg hogy érted? -pislogott nagyokat.
-Hát ez a sok csillogós matrica, meg ugye.... -magyarázkodtam, de látva értetlen arckifejezését lemondóan legyintettem. -Mindegy. Újra visszafordultam a szekrényemhez és morfondírozni kezdtem. Sehogy sem tudtam eldönteni, hogy mivel díszítsem ki. Végül Brigi felé fordultam.
-Már vártam, hogy mikor kérsz segítséget. -mosolygott. -Tessék! -nyomott egy óriási rózsaszín csillagot az ajtóra. Homlok ráncolva figyeltem a nagy izét a felület közepén. Brigi elégedetten vigyorgott mellettem a művét tanulmányozva.
-Kösz. Ez szuper lett. -erőltettem magamra egy mosoly félét, bár lehet, hogy inkább vicsor lett belőle.
Újra pakolászni kezdtem, mikor két lány halk sikoltozására és vihorászására lettem figyelmes. Brigivel együtt mind a ketten oda kaptuk a fejünket.
-Ííí! Az ott Chris! -rángatta ugrálva a kezemet Brigi. Elég érdekesen nézhettem rá, mert abbahagyta az ujjongást és megállt egy helyben mellettem.
-Ő lenne az a nagyon jóképű, szuper, szívdöglesztő Chris, akiről előbb beszéltél? -nevettem fel hangosan.
-Igen. -villantotta rám gyönyörű mosolyát. Chris és a körülötte lebzselők felénk vették az irányt. Tulajdon képen csak a folyosón mentek, de mellettünk is el kellett menniük. A mellettünk lévő két lény lélegzetvisszafojtva várták, hogy melléjük érjen a kis csapat. Szem forgatva figyeltem minden egyes lépésüket, mozdulatukat. Annyira szánalmasok voltak, hogy egy ilyen fiú miatt, így illegetik billegetik magukat. Számomra egy fiú sem ér ennyit.
-Te jó ég! Mindjárt itt vannak. -sipította Brigi.
-Nyugi! Most miért vagy úgy oda? Csak egy fiú. -értetlenkedtem.
-Mi az, hogy csak egy fiú? Ő "A Fiú"! -háborodott fel.
-Bocsi. Nem tudtam, hogy ő "A Fiú"! -nevettem fel jóízűen. Mellénk érve, a kis csapat felénk fordult, hallva hangos nevetésemet. Chris a tömeg közepén állva rám emelte tekintetét, és nyilvánosan végigmért. Mikor újra a szemebe nézett, féloldalas mosolyra húzta a száját és biccentett egyet felém. Álltam pillantását, még véletlenül sem sütöttem le a szemem. Végül Brigi zavarta meg a mi kis szemezésünket. Egy halk sikoly kíséretében ejtette el könyveit. Aki csak ott volt a folyosón, most mind idenéztek. Vörös fejjel hajolt elejtett cuccaiért, de Chris megelőzte őt. Egy ezer wattos mosoly kíséretében átnyújtotta neki elejtett könyveit. Brigi elpirulva átvette könyveit, majd idétlenül birizgálva a haját megköszönte.
-Kö-köszönöm. -dadogta megbabonázva.
-Semmiség. -mosolygott a fiú, majd felém fordult. Nézett még egy darabig, majd végül kacsintott egyet és a körülötte lebzselőkkel továbbállt. Brigi még mindig vágyakozva nézett utána, észre sem véve a körülötte lévő, irigykedő lányokat.
-Csukd be a szád, mert kifolyik a nyálad. -nevettem fel.
-Nagyon vicces. Tudod te milyen mázlista vagy? Minden lány ölne azért, ha legalább csak egyszer ránézne Chris. De rád felfigyelt! -lelkendezett.
-És? Amúgy sem az én esetem. -vontam vállat, majd becsuktam a szekrényajtót.

~~~

Boldogan szökdeltem végig a bejárathoz vezető ösvényen.
-Megjöttem! -kurjantottam vidáman, majd beviharzottam a konyhába. Anya a pultnál ült, előtte a laptop-ja és valamit nagyon gépelt rajta.
-Mit csinálsz? -bújtam hozzá.
-Szia. Mi ez a nagy boldogság roham? -nevetett fel.
-Semmi. -vontam vállat, majd elvéve egy almát, jóízűen beleharaptam.
-És milyen a suli? -kíváncsiskodott tovább.
-Okés. Jó fejek az osztálytársaim.
-Annak örülök. Van már új barátnőd?
-Aham. -haraptam bele újra az almába.
-És mi a helyzet a fiúkkal. Van már olyan aki tetszik? -húzogatta szemöldökét. Szemeim kitágultak, kijelentésére félrenyeltem. Köhögőroham jött rám. Fuldokolva ütögettem mellkasomat.
-Jaj! Jól vagy drágám? -veregetett anya hátba.
-Persze. Már jobban vagyok. -töröltem meg könnybe lábadt szemeimet.
-Akkor rendben. Szóval tetszik valaki? -vigyorodott el újra.
-Anya! Hagyjál már! -álltam fel az asztaltól, majd felmentem a szobámba.
Még nincs teljesen kész, az igaz, de alakul. Az ágyam mögötti fal már kész van és úgy nagyjából mindennek találtam már helyet. Már csak pár doboz van, de fejben már azoknak is van helyük.
Lustán dőltem el az ágyamon, magam elé húzva gépemet. Feljelentkeztem facebookra, majd rögtön az értesítésekkel kezdtem. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam, hogy az osztályból többen is ismerősnek jelöltek. Igaz, hogy nem sokat beszélgettem velük ma, de ennek ellenére felvettek. Mosolyogva jelöltem vissza őket, majd léptem is volna ki, de valaki rám írt. 

@RícsárdTörök: Szia Sanya! :D

@AliSzabó: Szia.:) Sanya??:D

@RícsárdTörök: Ahha:D Te olyan Sanyás vagy....:DD

@AliSzabó: Biztos, te tudod. Na de miért írtál rám?

@RícsárdTörök: Ja, télleg! Am holnap meglepetést szervezünk az ofőnek és égősort kéne hozni. De senkinek sincs az osztályból. Mind tök csöves,h nincs nekik...ugye neked van??

@AliSzabó: Van, tudok vinni.:) De milyen meglepetés?

@RícsárdTörök: Csak olyan "Üdvújratanárbá" meglepi lesz...

@AliSzabó: Értem. És csak égőt kell vinnem?

@RícsárdTörök: Hát max valami kaját...az jöhet!!! de más nem kell, mindenki hoz valamit.

@AliSzabó: Oké, akkor azokat viszem. és kössz, hogy szóltál!:)

@RícsárdTörök: Nincsmit! én köszi, hogy legalább neked van égősöröd, ha már MÁSNAK(!) nincs! :D

@AliSzabó: :D na én most megyek..még elő kell kotornom az égősoraidat.:D Szia!:)

@RícsárdTörök: Oké, szia. És mégy egyszer kösziii!

Nevetve kapcsoltam ki a gépem, majd hátradőltem az ágyamon. Mosolyogva gondoltam végig a mai napot. Első órán ugye a tanár "leszidott" minket Brigivel, majd a folyosós incidens. Utána az órákon a hátsó padban lévő fiúk engem és Brigit szekáltak. Minden egyes papírgalacsin után hátrafordultam és szúrós szemmel néztem rájuk. Van valami gond? tátogtam a nevetés szélén állva. A fiúk a röhögéstől remegő vállal néztek rám. Brigi is hátra nézett és minden hozzánk dobott papírgalacsint vissza dobált. Sajnos ezt már Bakos tanár úr is észrevette, így a nap további részében Ricsi és Márk között kellett ülnöm. Végül is az is elég vicces volt, mivel az a két fiú tiszta hülye. Míg Ricsi az orrába tömködte a tollait, addig Márk Bakos tanár urat utánozta. Nagyon vicces látványt nyújtott a két fiú. Azt hiszem nem fogok unatkozni az elkövetkezendő három évben.