2014. január 6., hétfő

♦6. rész



Eltudjátok képzelni, milyen kínokat éltem át abban az öt percben, míg az előszobában szobroztunk, egymást bámulva. Már azon agyaltam, hogy hogyan tudnék a leggyorsabb úton megszökni onnan, de ha még sikerült is volna, Brigi apja megelőzött.
-Szervusz! Ugye te vagy Alexia? -ejti ki furán a nevem. Mintha még soha sem hallotta volna ezt a nevet, pedig biztos vagyok benne, hogy már hallotta. Vagy nem?!
-Jó napot kívánok. Bocsánat a zavarásért, csak... -és itt félbeszakadt a mondatom, mert semmi jó indokot nem tudtam volna kitalálni. Meg hát felesleges is lett volna, mert Brigi simán beköphetett volna.
-Semmi gond. Én sem szeretném, hogy egyest kapjatok irodalomból. -legyint szórakozottan, majd bement a nappaliba. Értetlenkedve toporogtam Brigi előtt, nem tudtam mire vélni apja kijelentését. Látva zavarodott arckifejezésemet legyint, majd így szól:
-Azért még nem ment el az eszem! -mondja gúnyosan, de én látok egy halvány mosolyt megjelenni a szája sarkában,. Ez elég erőt adott ahhoz, hogy beszélni tudjak vele, rendes érett nők - legalábbis lányok - módjára. Követve őt, felmentünk a szobájába. Amint beléptem a helységbe, azonnal becsukta utánam az ajtót, majd kulcsra zárta. Értetlenkedve és egy kicsit félve néztem rá, mert nem tudtam elképzelni, miért volt erre szükség. Látva kétségbeesett arcomat, megvonta a vállát is így szólt:
-Apám nagyon kitartó. A még nem ismert barátaimat szereti közelebbről is megismerni.
-Óó. És izé...miért volt olyan bosszús? -utaltam apja tekintetére.
-Ja! Mert lemaradt a kedvenc szappanoperájáról...valami spanyol dráma. -fintorgott Brigi.
-Néha azt hiszem, hogy mi is abban vagyunk. -suttogtam. Brigi meghallhatta, mert így felet:
-De a végén minden jóra fordul, nem? -mosolyodik el bátortalanul. Rá emelem - eddig lesütött - tekintetemet és egy széles vigyor terül ki az arcomra. Odaléptem hozzá és megöleltem.
-Ugye tudod, hogy még mindig haragszom rád. -suttogta a fülembe.
-Tudom és nem is érdekel, hogy meddig fogsz, de legalább már szóba állsz velem. -nevetek fel.
-De ezért még bűnhődnöd kell! -tol el magától elszánt tekintettel.
-Ajaj! -sóhajtok, de a vigyort nem lehet letörölni az arcomról.

~~~

-...és akkor karjaiba zárt és gyengéden megcsókolt... -sóhajtott fel vágyakozva Brigi.
-Te milyen kitartó vagy! -nevetek fel, majd neki vágok egy párnát.
-Hé! Ábrándozni még lehet. -ült fel az ágyon. Igen, Brigiéknél vagyok, este tizenegy óra van és mi pattogatott kukoricát zabálunk, tinimagazinokat és romantikus filmeket nézünk. A pár órával ezelőtti kibékülésünket egy pizsiparti szerűséggel akartuk megünnepelni. Apukája szívesen hazadobott, hogy aztán össze tudjam szedni a legfontosabb cuccaimat, majd visszamenjek Brigiékhez.
Most pedig a földön fekszünk és pizzát - ami most jött meg másfél óra várakozás után(!!!) -  eszünk, vagyis inkább zabálunk.
-Tudod soha nem gondoltam volna, hogy már az első héten ilyen jó barátom lesz. -fordulok a hasamra.
-Én sem. Vagyis hát amikor beléptél, szóval olyan magabiztosnak, szabadnak tűntél. Soha nem gondoltam volna, hogy meg fogsz szólítani. -vallotta be akkori érzéseit. Hitetlenkedve néztem rá, soha nem hittem volna, hogy így érzett.
-Ha már itt tartunk akkor nekem is be kellene vallanom valamit. -vezettem elő a mondanivalómat.
-Éspedig? -nézett rám kíváncsian Brigi.
-Hát szóval...tudod...-kerestem a szavakat.
-Csak nyögd ki! -biztatott.
-Szóval utálom a romantikus filmeket. -haraptam el a mondat végét. Egy darabig komolyan nézett rám, majd kitört belőle a röhögés. A hasát fogva fetrengett a földön, szemeiből már folytak a könnyek.
-Ne röhögj! Ez halálosan komoly dolog! -próbáltam ráébreszteni a mondandóm valódi súlyára.
-Te olyan hülye vagy! -röhögött fel újra. Bevágva a durcit, beültem a legtávolabbi sarokba Brigitől. Ott gubbasztottam törökülésben és arra vártam, hogy abbahagyja a röhögést.
-Befejezted? -kérdeztem öt perc után. Rám emelte tekintetét, majd megint előtört belőle a nevetés. Megunva a folytonos vihorászást, felkeltem a sarokból és fölkapva a legközelebbi párnát, Briginek vágtam. Ekkor elszabadult a pokol. Brigi  - meghazudtolva saját képességeit - azonnal felpattant és nekem vágott két párnát. Az első elől sikeresen elhajoltam, de a másodikat már nem tudtam kivédeni. Sikongatva kergettük egymást a párnákkal, ezzel elindítva egy véget nem érő párnacsatát.
Mind a ketten hullafáradtan dőltünk ki a földön. Mintha bombát robbantottak volna, úgy nézett ki szegény Brigi szobája. Mondjuk az előtt sem nézett ki jobban, mint mikor én megérkeztem, szóval neki mindegy.
-Én alszom. -nyöszörögtem fáradtan és bebújtam a hálózsákomba. Brigi is nyöszörgött párat, majd álomra hajtotta a fejét. Látszólag megtalálta a számára kényelmes alvó pozíciót, mert ha bökdöstem, akkor sem kelt fel. Én persze sehogy sem voltam képes elaludni. Egyfolytában forgolódtam és helyezkedtem, de egyik oldalamon sem volt kényelmes feküdni. A kiborulás szélén álltam, mert hát azért milyen röhejes, hogy nem vagyok képes elaludni?! De végül - nagy erőfeszítések árán - sikerült elaludnom. Vagyis azt hiszem, mert reggel úgy ahogy kipihenten keltem fel.
Pislogtam párat, hogy a szemem megszokja a nagy erejű fényáradatot, mely a szoba ablakán áradt be. Hogy miért nincs leengedve a redőny az rejtély, mert úgy emlékeztem, hogy tegnap este én leengedtem. Na mindegy! Ásította párat, majd lehámoztam a lábam köré tekeredett hálózsákot. Álmosan kecmeregtem ki a szobából, célba véve a konyhát, hogy egy jó erős kávé segítségével sikerüljön felkelnem. Szuper lassan csoszogtam le a lépcsőn, míg nem megérkeztem a konyhába. Furcsa volt, hogy Brigi szülei itt vannak és úgy pörögnek, mintha az előbb ittak volna meg két hordó energiaitalt.
-Na azt hiszem én megyek, nem akarok elkésni. -mondta Brigi anyukája, majd szájon csókolta férjét. Undorodva néztem a nyálas jelenetet, de mivel nem akartam már korán reggel hányni, így inkább elfordultam.
-Most már viszont tényleg sietnem kell! -engedte el férjét, majd a bejárati ajtóhoz sietett, ahonnan még visszaszólt:
-Jó reggelt Aranyom! -majd az ajtócsapódás hangját hallottam. Gondolom ez nekem szólt, mert hát a férjén és rajtam kívül senki más nem volt a szobában.
Ráérősen leültem az egyik bárszékre és a férfi reggeliét méregettem, akii persze ebből semmit nem vett észre. Már nagyon éhes voltam, de vártam, hogy majd csak észreveszi valaki. Brigi apukája lassan beleivott a kávéjába, majd felém fordult és elkerekedtek szemei. Amilyen gyorsan kezdte inni a kávét, az olyan gyorsan ki is jött. Prüszkölve köhögte fel a lenyelt italt. Félve néztem rá, de szememben ott csillogott a nevetés. Jót szórakoztam szegény férfi esetlenségén, bár tudtam, hogy csak nem akar ilyen öltözékben látni. Kíváncsi is voltam, hogy miként fog kimászni ebből a helyzetből, így még egy kicsit provokáltam őt.
-Ööö...jól érzi magát? -simítottam meg a begörnyedt hátát. Érintésemre megremegett, majd minél messzebb próbált tőlem hátrálni, kevés sikerrel. Ahogy lépett, én is úgy léptem utána, míg végül beleütközött a hűtőbe.
-Persze, csak menj és öltözz fel! -intett kellemetlenül, majd eltakarva szemeit, kirohant a konyhából. Nevetve néztem utána, majd felmentem a még mindig alvó Brigihez. Mosolyogva néztem a békésen szunyókáló lányra, majd amilyen gonosz vagyok, olyan gonosz gondolatok környékeztek meg.Túlságosan is békésen alszik. néztem rá szúrós szemmel Ez ellen tenni kéne valamit! vigyorodtam el gonoszul. Óvatosan átlépve rajta, előkotortam a farmerem zsebéből a telefonomat, majd a füléhez tartva bekapcsoltam egy lágy, altató zenét. Egy darabig ez ment, így elősegítve a jobb alvást, majd hirtelen átváltottam egy rock számra. Amilyen békésen aludt az előbb, olyan éber lett hirtelenjében. Szemei kipattantak a hirtelen lett zenétől, és sikítva ült fel a földön. Rám emelte üveges tekintetét, szemei viszont a düh táplálta tűzben izzottak. Nem ilyen reakcióra számítottam, így máris leugrottam róla és lesprinteltem az előszobába. Gyorsan felhúztam a két tornacipőmet és már rohantam is az utcán, nyomomban a mérges Brigivel. Nevetve szaladtam előle, de a köztünk lévő távolság se nem csökkent, se nem fogyott. Csak futottunk, mint akik az életükért menekülnek.
Vasárnap lévén elég fittek voltunk, főleg öt háztömbnyi futás - helyesbítve - rohanás után. Lihegve álltunk meg a bejárati ajtó előtt, még én a térdeimen támaszkodtam, Brigi elterült a földön és úgy kapkodta a levegőt. És ha a rohanás még nem lenne elég, mindezt pizsamában tettük meg. Hát igen! Elég érdekes volt hajnalok hajnalán - már tizenegy óra is volt - pizsamában Pest utcáin futkorászni, de sebaj!
Kifulladva, lihegve néztünk egymásra, de erőnk már nem volt megszólalni sem, majd hirtelen kivágódott a bejárati ajtó és Brigi apukája kukucskált ki rajta. Először végignézett zihált testünkön, majd összeráncolta a homlokát, de nem vont kérdőre minket, csak ennyit mondott:
-Reggeli! -azzal magára is zárta az ajtót.
Hitetlenkedve néztünk a csukott ajtóra, majd mind a kettőnkből kitört a nevetés.

~~~

-Miért kell egy szülőire nekünk is jönni? Olyan, mint egy hülye párterápia. -nyafogtam Briginek.
-Nem tudom, de kínzás. Így amint vége az értekezletnek, máris le tud szidni, pedig még haza sem értünk. -húzta el a száját, majd lejjebb csúszott a széke, így álla majdnem a padot súrolta.
A leghátsó sorban ültünk - a szülők pedig elől - és szenvedtünk. Míg balomról Brigi nyaggatott, addig a jobb oldalamon Ricsi baromkodott. Összeráncolt homlokkal néztem rá, de mintha itt sem lett volna. Játszott a kis saját világában, teljesen kizárva a külvilágot. Unottan néztem előre, így kilátásom nyílt a magyarázó ofőre. A hitelesség kedvéért még képeket is mutogatott, de szerintem senkit nem kötött le túlságosan. Legalábbis engem biztos nem!
-Meghalok! -nyöszörögtem az unalom szélén állva.
-Jó, mert akkor nem csak engem kell eltemetni. -hajolt oda hozzám Effi.
-Dupla temetés? -csillant fel a szemem.
-Te nem vagy normális! -kuncogott fel halkan, majd egy platinaszőke nőre mutatott.
-Látod őt, ott?
-Aham. Az a műanyag nő? -bólogattam helyeslően.
-Igen. Na ő Gemma anyukája. Eltátottam a számat és megborzongva néztem az élő barbie babát. Ilyet még életemben nem láttam, már akkor kiszúrta a szemem, mikor bejöttek a terembe.
-Ez most komoly? -hitetlenkedtem.
-Miért, nem látszik? -nézett rám gúnyosan. -Amúgy meg az apja valami híres plasztikai sebész, vagy mi. -fintorgott Effi.
-És ő csinálta?
-Hát igen. Úgy nagyjából...mindent ő csinált ezen a nőn. -gondolkozott el. Az utolsó mondata hallatán feltört belőlem a kacaj és már nem tudtam megállítani. Amint elhagyta a ajkaimat a nevetés, azonnal a számra csaptak kezeimet. A tanár elhallgatott, így mindenki felénk fordul. Effi mosolyogva nézett vissza rájuk, én meg amennyire csak lehetett, lejjebb csúsztam a széken, közben pedig lángolt az arcom.
Anyára pillantottam - ami kár volt - aki gyilkos tekintettel meredt rám, majd visszafordult az újra magyarázó tanárhoz. Ebből otthon még balhé lesz, érzem!


Hát ennyi lenne mára! Nem lett valami hosszú, de fáradt, nyűgös és éhes vagyok, szóval ennyire futotta. Meg persze már ígértem, hogy érkezem, így mindenképp fel akartam még ma rakni. Na mindegy! Majd a következő hosszabb lesz.;)
Pusszancs!♥

9 megjegyzés:

  1. Hát Fannikám....
    Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg a mondandómat...mivel ez a rész egy betegesen, brutálisan, baromira, állatul rohadjól megírt részecske lett.... ez testárusrajó (le akarok szokni a káromkodásról ezért nem azt írtam, hogy ribizlijó csak a K betűs szóval na! érted!!!remélem érthető, hogy mit akartam mondani, egyszerűsítve, ha azt mondom imádtam az kevés! na gondolom, most röhögsz, ahogy olvasod a kis megnyilvánulásomat, de én csak őszinte vagyok.Jajj és ami a legjobban tetszett, hogy beleírtad a közös poénunkat.Az apja plasztikai sebész, úgy nagyjából...mindent ő csinált rajta :DD igen úgy látszik ebben a világban mindenkinek ilyen szülei vannak, nem csak Anabelle büszkélkedik velük.hihihi jajj jó kis rész volt főleg azért mert kb majdnem az egész rólam szólt :DDD hihi áww a jófej apucikám :DDD jajj remélem anyámat nem akarod beleírni, romlana a blog népszerűsége! hihihi kivéve ha úgy tervezed szappanopera blog lesz ebből, mert akkor nyugodtan hihih :DD fúú és most ezt jól jegyezd meg, ha élőben ilyesmi megfordulna egyáltalán a fejedben, hogy így ébresztesz, még azelőtt tépem ki a nyelőcsövedet, hogy fel tudnád oldani a telefonodat, világos voltam?Remek, remélem megértettük egymást :))
    Na jólvan ennyi lett volna a kis monológom, még egyszer imádtam..
    Siess nekem!
    Szejetlek♥
    Cup-cup♥

    Ui:Háháhá első komi, ááá holnap, vagyis ma olasz és angoldogák!!! ááá semmit nem tudok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem én, hogy mit akarsz mondani...:DD És köszi, hogy próbálsz leszokni a káromkodásról.:) igen röhögök, nem is kicsit!!
      Hát azt nem hagyhattam ki, muszáj volt beleírnom:)
      Nyugi...nem szándékoztalak így felébreszteni téged!:D Egyenlőre!!!!!;DD
      Sietek sietek!
      Micu♥

      Ui.: blee.....legközelebb enyém lesz az első komi....ja de ezen nem lehet! :DD xd

      Pusszancs!♥

      Törlés
  2. Sanya!!!
    Ez a rész szuperfantasztikusanüberkirály lett! Olyan jó, hogy nem tudom szavakba önteni!!! Juj, ezredjére is leírom, hogy ez a kedvenc blogom és, hogy imááádom, de ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni!!! Szupi kis író vagy te csaj!!! Effi, azaz én annyira... én. Nagyon hasónlitunk. Apropó én, ne feled, hogy mit igértél nekem a bloggal kapcsolatban!!! Mert különben lesznek gondok!!!
    Siess, mert....mert... NEM BÍROK VÁRNI!!!!!
    Szejetlek!
    Puszó!

    ui.:Flóra!!! Menj a.... tudod hova!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci!!!
      Jajjanyirradeannyiraörülökennek!!!:$ :DD
      Jujj elég lesz már a bókokból, mert a végén elolvadok..:$$♥
      Mivel rólad mintáztam meg?:) De igen, tényleg nagyon hasonlítotok.
      Tudom és nem felejtettem el.;D
      Sietek!!!
      Micu♥

      Pusszancs!♥

      Törlés
  3. Szia Fanni! :D
    Imádtam, annyira nagyon jó volt. Brigi ébresztésén sokáig nevettem :DD Nagyon tetszett, én is tuti frászt kapnék, ha így ébresztenének:D
    Nagyon nagyon tetszett!
    Várom a folytatást!
    Siess vele!
    Puszi:) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szijja Szilviii!!!!♥
      Jajj, de örülök ezeknek a szavaknak, el sem tudod hinni, hogy mennyit jelentenek nekem a dicsérő és pozitív mondataid..:$♥
      Hát igen. Volt már hasonló élményben részem, így át tudom élni szegény Brigi helyzetét...:))
      Sietek!!;D

      Pusszancs!♥

      Törlés
  4. Fanni!
    Én nem fogok olyan hosszú véleményt írni mint Lora... néhány szóban ki tudom fejezni h milyen volt... egyszerűen imádtam és fantasztikus lett.. igen az ébresztés volt a legjobb.. hihi azon szakadtam.. nagyon jó volt.. várom a kövit..
    Szejetlek!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dodiiii!!!♥ - ezt most cuki hangon mondtam, ahogy szoktam :DD -.
      Hát nem is lehetne már mit írni, mert csak ismételnéd őt...minden poént lelőtt a kis sunyi!! :DD
      Nagyon örülök ezeknek a szavaknak, de hagy jegyezzek meg valamit!
      Neked sem kéne szégyenkezned, mert te is fantasztikus író vagy, még akkor is, ha csak nekünk mutattad meg...♥♥
      Micu♥

      Pusszancs!♥

      Törlés
  5. Szia kész a kritikád, kérlek jelezd ha elolvastad : http://happines-for-a-life.blogspot.hu/2014/01/kritika-9.html

    És köszönöm a díjat :)

    VálaszTörlés