♦7. rész

Üdvözlet minden kedves idetévedőnek! :D

Meghoztam a 7. fejezetet, remélem, hogy tetszeni fog. Az előző résznél elfelejtettem mindenkinek Boldog Új Évet kívánni - így utólag is - és remélem, hogy mindenki sikerekben gazdag évet indíthat.:)
Jó olvasást!:)
Pusszancs!♥

Álmos fejjel szálltam ki a kocsiból, majd egy aprót intve köszöntem el apámtól. Intés helyett viszont rám dudált, ezzel szívrohamot okozva nekem. Bárgyú tekintettel bámultam az elhaladó kocsi után, amiben a reggelemet jelentő élet - vagyis apám - utazott. Ilyenkor, reggelente ő szokott egy kis életet lehelni belém, de most sietnie kell valami fontos munkamegbízás miatt, így csak arra volt ideje, hogy idáig elhozzon. Mondtam neki, hogy gyalogolni is szívesen gyalogolok, de erről hallani sem akart. Állítása szerint, ha már nem tud ma reggel többet foglalkozni velem, akkor annyit csak meg tud tenni értem, hogy elhoz a suliig. Hálás voltam neki érte, de lehet hogy jobb lett volna ma, ha gyalog jövök iskolába.
-Nézzétek ki van ott! A nyolcvanas évek bálkirálynője. -nevet fel sipítozó hangjával Gemma. Morgok valamit az orrom alá, majd higgadtan fordulok felé.
-Neked is szép jó reggelt! Örülök, hogy látlak. -erőltetek magamra egy hamis mosolyt.
-Jaj, ugyan! Nem kell itt bókolnod nekem. -legyintett pajkosan.
-Nem bóknak szántam. -húztam fel egyik szemöldökömet. -Nem is értem, hogy vehettek fel ide egyeseket, miközben egy - agyilag simán felfogható - szövegben sem tudják megtalálni a szarkazmusnak szánt mondatot. -vigyorogtam rá, majd faképnél hagytam. Elégedetten haladtam a bejárat felé, hátam mögül hurrogást és néhány füttyöt hallva, miközben Gemma a csatlósai előtt toporzékolt és dühöngött.
-Ugye tudod, hogy most haragítottad magadra őt? -lépett mellém Effi. Egymás mellett lépkedve haladtunk a termünk felé, ahonnan már messziről lehetett hallani a két idióta kiabálását.
-Nem nagyon izgat. -vontam vállat közömbösen.
-Nem is érdekel, hogy mit fog rólad terjeszteni. -hüledezett Effi és próbálta tartani velem a tempót, ami a tizenöt centis magas szárú csizmájában elég nehéz volt neki.
-Nem nagyon izgat, hogy mit gondolnak rólam mások. Főleg az nem amit Gemma gondol rólam. Én magas ívből leszarom az utálkozóimat. -villantottam Effire egy ragyogó mosolyt, majd beléptem a csatatérre emlékeztető terembe.
Körbenézek, majd rutinosan elhajolok a felém száguldó tolltartó elől.
-Hé. Legközelebb pontosabban célozz! -vigyorogtam Márkra, majd az engem szemlélő Brigihez léptem.
-Szia. Hogy hogy ilyen korán itt vagy? -ültem le mellé.
-Nem tudtam aludni. Miután hazaértem le is feküdtem aludni és éjfélkor keltem és azóta fent vagyok. -vont vállat. -Otthon meg nem akartam hallani anyám nyivákolását, így inkább korán bejöttem. Már negyed nyolc óta bent vagyok. -ásított egy nagyot.
-Olyankor már nyitva van a suli? -tátottam el a számat.
-De hülye vagy! -nevetett fel Brigi.
-Ki tagadja? -mosolyodtam el.
-Ablakot kinyitni, táblát letörölni, felszerelést elővenni, futkározást abbahagyni! Ez rád is vonatkozik Debóra! -nézett szúrós szemmel a tanár szegény Dórira. De Dórit sem kell félteni! Csípőre tette a kezét, felhúzta az egyik szemöldökét és úgy bámult a tanárra.
-Már elnézést, de ez a két retardált elvette a füzetemet és csak azt akartam visszaszerezni.
-Engem a kifogások nem érdekelnek! Ülj le és kész! -intette le a matek tanár, majd egy vaskos köteg papírt a tanári asztalra dobott.
Mindenki megszeppenve nézte a közellenséget, miközben próbáltunk észrevétlenek maradni.
-Dolgozat! Könyveket, füzeteket elrakni! Ha valakinél puskát látok, az egyest kap! -mennydörögte, majd Gemmával kiosztatta a lapokat. Értetlenkedve néztünk körbe a termen, de senki nem tudott róla, hogy ma bármiből is dogát írunk. Legfőképp nem matekból!
-Szabó feláll és beül Dobos és Fehér közé! -nézett rám összeszűkült szemekkel.
-Tanár úr! És én hova üljek? -értetlenkedett Balázs.
-Az ölembe. Szerinted?! Brigitta mellé te eszement! -masszírozta az orrnyergét. Balu még motyogott valamit az orra alá, de szerencsére a tanár nem hallotta meg. Én meg nyöszörögve álltam fel és vágtam be magam a két fiú közé.
-Te jó vagy matekból Ali? -súgta Dominik.
-Hát összeadni talán még tudok. -húztam el a szám. Egyesre vagyok ítélve. Ezer százalék, hogy egyest fogok kapni! Idegesen rágcsáltam a tollam végét, mígnem megkaptam a dogát és fel nem írtam a nevem. Ugyanis ez volt az egyetlen dolog, amit meg tudtam csinálni a lapon.

~~~

-Én tuti meg fogok bukni! -nyöszörögtem fájdalmasan a parkban az egyik fa alatt.

-Azért annyira csak nem lett vészes. -simogatta meg a hátam Effi.

-De! A nevemen és dátumon kívül semmi mást nem írtam arra a hülye lapra! -téptem hajam idegességemben.

-Ha az vigasztal, akkor én még a nevemet is elfelejtettem ráírni. -nevetett fel Ricsi. Meghökkenve néztem rá, de én is elnevettem magam.

-Szerintetek át bírom ugrani azt a korlátot? -morfondírozott Brigi.

-Simán. -vont vállat Márk.

-De deszkával. -erősködött továbbra is.

-Ja! Szerintem úgy is.

-Oké. -pattant fel, majd elgurult a korlátig, majd át rajta, végül a másik oldalán ért földet...deszka nélkül. Zavarodottan nézett körbe, nem tudta, hogy hol hagyta a deszkáját.

-A korláton, Brigi! -kiáltottam neki oda. Hátra fordult és felcsillant a szeme.

-Ííí. Legközelebb talán sikerül. -vakargatta a fejét.

-Csak nehogy bajod essen. -veregette vállba Ricsi. Brigi mosolyogva nézett fel a nála két fejjel magasabb fiúra, majd az épületre vándorolt a tekintete.
-Nem kéne már órára mennünk?
-Minek? Nincs kedvem. -nyöszörögte kedvetlenül Effi.
-De most tesi lesz!! -lelkesedett Márk, miután megnézte az órarendjét, amit - ki tudja miért - egy óriási folt díszített. Mindenki értetlenül nézett rá, nem tudtuk hová tenni a hirtelen feltörő lelkesedést.
-Most tényleg nem tudjátok, hogy mi lesz ma? -hervadt le a mosoly az arcáról. Egyöntetűen megráztuk a fejünket és érdeklődve néztünk rá.
-Hát Ma lesz a páros fogócska! -kiáltotta izgatottan.
-Páros fogócska? -ízlelgette a szavakat Brigi, mintha még soha nem hallotta volna ezt a két szót. Én is hallottam már ezeket a szavakat, de így egyben még soha. Mi az, hogy páros fogócska?
-Jaj, ti ezt nem érthetitek! -legyintett lemondóan, majd mint egy megsértett grácia, bevonult a suli épületébe.
-Ti ezt értitek? -fordultam körbe zavarodottan. Mindenki megrázta a fejét, majd Márk után indultunk.

~~~

So wake me up when it's all over
When I'm wiser and I'm older
All this time I was finding myself
And I didn't know I was lost

Énekelgette Ricsi mellettem, miközben a tesitanár kiosztotta a köteleket. Hogy mihez, arról fogalmam sincs, de nem lelkesít túlságosan. Közben pedig arról magyaráz, hogy mit is fogunk ma csinálni. És láss csodát, Márknak igaza volt! Tényleg a páros fogócskát fogjuk játszani. De az egészből egy szót sem értek, mert Ricsi egyre hangosabban énekel mellettem, elnyomva a tanárt.

-Maradj már egy kicsit csendben. -intem le.

- Szó vék mí áp ven íc ól óvör! -kiabálta vissza a fülembe. Felszisszenek  a hirtelen hangtól és arrébb ugrok tőle. A tanár persze észrevett minket és csípőre tett kézzel figyeli a röhögő Ricsit és engem, aki a fülét fájlalja.

-Szabó és Török! Azonnal jöjjenek ide! -ordította el magát idegesen, a halántékán csak úgy lüktetett az egyik ér.

-De mit tettem? -értetlenkedett Brigi félve. Rémült arccal nézett körbe a többieken, de senkitől sem kapott választ. Vajon miért nem? Hülye kérdés, semmi válasz!

-Nem maga, ostoba! Török Richárdra gondoltam. -forgatta a szemét idegesen a tanár. A nevetést visszatartva ballagtam a tanár elé, oldalamon a vigyorgó Ricsivel.
-Maga meg mit vigyorog? Elment az esze? -mordult rá szegény fiúra. Ricsi megrázta a fejét, majd lehajtotta a fejét és motyogott valamit az orra alá.
-Hülye banya. Szerencsére csak én hallottam meg, de itt már betelt a pohár. Az eddig visszatartott röhögés, most kiszakadt belőlem és a szám elé kapva a kezem röhögtem. Sajnos ez nem csak egy átmeneti kacaj volt. Pechemre egy röhögő roham jött rám, így a hasamat fogva vihogtam.
-Ez tűrhetetlen! Szabó az igazgatóiba! Gemma te meg szólj Boros tanár úrnak, hogy helyettesítsen. Kijelentésére azonnal abbahagytam a röhögést és nagyokat pislogva néztem rá. Már éppen ellenkezni akartam volna, ha Ádám közbe nem szól.
-Akkor én is megyek. -állt mellém és fonta össze karjait maga előtt. Meglepetten néztem fel rá és megajándékoztam egy halvány mosollyal. Pálinkás tanár úr felhúzta a szemöldökét és gúnyosan nézett minket.
-Nocsak. Sikerült Dobos urat is maga mellé állítania? Milyen ravasz kis picsa vagy te! -vakargatta az állát.
Szemeim azonnal kitágultak, leesett állal néztem rá. Hirtelen szédülni kezdtem, éreztem, hogy ha nem kapaszkodok meg valamiben, akkor el fogok ájulni.A fülemben dobogott a vér, arcom teljesen elfehéredett. Alig érzékeltem magam körül a külvilágot, de azt még láttam, hogy Ádám izmai megfeszülnek mellettem és ökölbe szorítja kezeit.Óvatosan odanyúlok és gyengéden megfogom azokat. Egy pillanatra felém pillant, majd megérzi szándékomat. Megfeszült izmai elernyednek, ökölbe szorult kezeit kiengedte.
-Lám, lám! Úgy látszik Szabó kisasszony mindig megkapja, amit akar. Szánalmas! -nevet fel gúnyosan a tanár. Érzem, hogy szemeimet könnyek mardossák, bármelyik pillanatban elsírhatom magam.
-Szemét! -kiáltja Ricsi és a tanárnak ugrik. Márk és Dominik még időben mozdult, így még sikerült megfékezniük a dühöngő Ricsit.
Innentől kezdve a történések felgyorsultak, alig tudom kivenni, hogy mi történt körülöttem.
-Gyere! -ragadja meg a karom és az öltözők felé ráncigál. Ledermedt testem erőtlenül rángatózik, miközben egyfolytában hátra pillantgatok. Dóri és Effi a nyomunkban van, de a fiúk Ricsit próbálják megfékezni, de közben egyfolytában a tesi tanárral üvöltöznek. Gemma pedig mit sem tud az egészből, mert ő Boros tanár úr keresésére ment.
-Biztos, hogy jól vagy? -kérdezte meg századjára Brigi. Csak bólogatni vagyok képes, egy hang sem jön ki a torkomon. A mosdóban ültünk a falnak támasztva hátunkat. Míg én a kezembe temet arcom, addig Brigi a hátamat simogatja ás vízzel kínálgat, de semmi étvágyam nem volt. Sőt, inkább a hányinger kerülgetett.
-Szerintem hazamegyek. -szólalok meg halkan pár perc néma csend után.
-Biztos? -néz rám aggódva Brigi. Aprót bólintok és feltápászkodom a hideg csempéről. -Ne kísérjelek haza? -fogta meg a kezem.
-Jól leszek Brigi. Amint hazaérek felhívlak, oké? -mosolyodom el.
-Rendben. -szorította meg kezeimet, majd megölelt. Szorosan magamhoz öleltem, majd kimentünk a mosdóból. A bejárat felé vettük az irány, közben írtam apának egy SMS-t:

Értem tudnál jönni a sulihoz?

Nem érzem jól magam.

Kint várlak az épület előtt.

Köszi: Ali

-Ali, Brigi! Várjatok meg! -kiált utánunk Dóri. Mind a ketten hátrafordulunk és megpillantjuk a felénk rohanó Effit és Dórit. Megálltunk, hogy beérjenek minket.

-Hova mentek? -lihegte kifulladva Effi.

-Haza. -vontam meg a vállam, majd megtöröltem a szemem. Dóri együtt érzően nézett rám, majd megölelt.

-Fel fogják jelenteni. -súgja a fülembe.

-Mi?! -tolom el magamtól hevesen.

-Ööö...nem tudtad? -húzta el a száját.

-Nem! És kicsoda? Dóri mondj már valamit! -ráztam meg a vállánál fogva.

-Én. -hallom meg magam mögül Ricsi hangját. Megpördülök a tengelyem körül és elképedve nézek rá. -Figyelj! Ezt a dolgot nem hagyhatjuk annyiban. Az a tanár nem normális! -hadonászik karjaival idegesen. Elmosolyodtam, látva elszánt tekintetét és hogy próbál segíteni.
-Ricsi, figyelj! Tudom, hogy csak segíteni akarsz, de biztos, hogy jó ötlet, ha beperelünk egy tanárt? Csak gondold végig a dolgot. -fogom meg kezet, egy helyben maradásra bírva ezzel őt. Egy darabig állja a tekintetemet, majd nagyon sóhajt és elnéz oldalra.
-De én akkor sem hagyom ezt annyiban. -sziszegi idegesen.
-Ahogy mi sem! -dörmögi valaki mögöttünk. Mind az öten megfordulunk és nem hiszünk a szemünknek.